Nadrág - vitorlavászonból

1847-ben egy bajorországi zsidó család 18 éves sarja, Levi, apja halála után úgy döntött, Amerikában próbál szerencsét. Akkor még nem sejthette, hogy ezzel a cselekedetével a történelem egyik legelterjedtebb viseletét alapozza meg...

Eleinte unokafivére rövidáruboltjában segédkezett, majd amikor beköszöntöttek az aranyláz évei, neki sem volt maradása New Yorkban, hanem követte több ezer kortársát Nevadába. Ha aranyat nem is, azért a maga aranytojást tojó tyúkját itt találta meg. Unokafivérétől, David Sterntől útravalónak ugyanis egy szállítmányra való durva szövésű vitorlavásznat kapott, melyet sátoralapanyagként szeretett volna értékesíteni az aranyásóknak.

Mikor megérkezett, és alaposan felmérte a helyzetet, rájött, hogy a legeslegnagyobb szükség nem sátrakra van, hanem jó erős nadrágokra, amelyek kibírják a folyamatos térdelést, sarat, vizet, forró homokot, egyszóval mindent. Akkoriban még nem találták fel a műszálat, és a férfi nadrágok méregdrága gyapjúból készültek. Az ifjú Levinek villant át az agyán elsőként az a gondolat: milyen lenne a munkaruha vitorlavászonból? Ezután már ment minden, mint a karikacsapás: az első példány megvarrása után a fiatalember értesítette bátyját, aki rögtön felismerte a zseniális ötletet. San Franciscóban nyitott egy kis szabóműhellyel egybekötött üzletet, ahol elkezdték árulni a vitorlavászonból készült strapabíró munkaruhát. A cégtáblán pedig megjelent az azóta fogalommá vált Levi Strauss & Co. felirat.

Ami a korai példányok küllemét illeti – nem biztos, hogy első pillantásra felismernénk bennük a farmer ősét; ezek ugyanis vörösesbarna színűek voltak, később jött a tetszetősebb, indigóval festett kék változat. 1860-ban tűntek fel zsebein a varratok erősítését szolgáló rézszegecsek, és a sasszárnyakra emlékeztető íves duplavarratok. Három év múlva pedig megjelent a hátsó övrészen díszelgő bőrcímke, rajta a híres ábra, melyen két, egymással ellentétes irányba igyekvő ló sem képes szétszakítani a Levi’s nadrágot.

A legendás farmer még a nagynevű divatházak kollekciójában is időről időre felbukkan – már régóta nemcsak nadrág formájában. A néhai vitorlavászon sok mindenre ihlette a tervezőket: zakó, szoknya, ruha, de még fürdőruha és esküvői ruha is készült belőle. Napjainkban évente két és fél milliárd méter farmeranyagot dolgoznak fel; Amerikában pedig, ahol a farmer szinte a nemzeti öntudat egyik szimbólumává vált, egy átlag lakosra hat-hét pár jeans jut, nagyjából annyi, ahány kötet Biblia van egy hétköznapi texasi családban.