Hogy mi is a divat?  Önmagában én arra gondolok, hogy úgy fejlődhetett ki, hogy talán régen az ősember talált egy szép formájú mamutcsontot, és azt el kezdte hordani. (persze itt már arra az ősemberre gondolok, amelyiknek már kifejlődött a szépérzéke, mert bizony ahhoz is idő kellett) Nos, miután elkezdte hordani, másoknak is megtetszett, aztán mindenki azt kezdte el hordani. Aztán jött az:  „ Apuuuuuu! Vadássz nekem olyan jó kis mamutot, tudod aminek olyan trendi csontja van!!!”

Nos, szerintem kb. ez lehetett a divat kialakulásának első pár lépése. Persze ez csak a képzeletem szüleménye, de vajon mennyire vagyok közel az igazsághoz?

Nos, ezt nehéz megmondani. Mindig vannak divatok, trendek, éppen ami az aktuális nézőpont. Sötét középkorban vagyunk,  vagy a magamutogatós XXI. században. Tehát a divatot mindig az alakította, hogy hogyan alakultak a dolgok. Példa: ha éppen egy rendkívül vallásos korszakot éltünk, akkor biztos nem a miniszoknyát részesítették előnyben, nem az volt a divat. Voltak olyan századok, mikor az volt a divat, hogy legyen a nőt mit  fogni. Kibuggyanó keblek, és jó hájas…bocsánat, húsos test. Ahhoz képest ma az a divatos, aki 170cm, és 40 kg, hogy egyik kedvenc rajzfilmemből idézzek: „Ha kidugod a nyelved, olyan vagy, mint egy cipzár”

Szóval a trendek változnak ,de olyan gyorsan, hogy nem is tudjuk már követni. Nekem is elég nehéz mindig informáltnak lennem. De mire leírom, mi a divat, már másik van. Szóval…mindegy.

Az biztos, hogy a divat mindig is nagy pénzt tartogatott magában. Manapság is, ha valaki ruhagyártással, forgalmazással foglalkozik, nem kevés pénzt tud nyerni, főleg, hogy ha el tudja érni öltözékeivel a legfogékonyabb közönséget: a tiniket.

De azért azt meg kell hagyni, főleg a nőknek, a kezdetektől fogva nagyon fontos volt a megjelenés. De félreértés ne essék, a férfiaknak is, csak azok nem ilyen feltűnően művelték a divatot. Ha valaki szépen volt felöltözve mondjuk pár száz évvel ezelőtt, amikor egy szép, divatos ruha, azért eléggé luxuscikknek számított, akkor az azt jelentette, hogy módos, státuszszimbólum volt tehát a ruha. Persze ez ma se új, hiszen sokan használják a ruháikat arra, hogy megmutassák, bizony ők feljebbvalók.

Visszatérve a divatra, csak annyit mondhatok, hogy ez a néhány dolog jellemző rá, de nagyon: nem lehet követni, képtelenség mindig olyannak lenni, de a lényeg ez: nem mindig az a divatos, aki a legújabb cuccokat hordja, hanem az, aki neki jól áll az a ruha, ami rajta van! Kedvenc mondásom tehát: „ Mindig az a divatos, ami jól áll nekünk, és ami kényelmes.”

A cikket írta: Tina,  2007-08-28-án